Oldalak

2020. november 4., szerda

Indokolatlan halál

Tegnap szüreten voltam, ami kapcsán feljött bennem egy gondolat, amire március óta hetente gondolok és zavar. Az állatok indokolatlan halála, amit mi emberek okozunk. Csak azzal, hogy elmegyek futni az erdőbe hány rovar pusztul el. Hány hangyára taposok rá, hány rovar megy a szemembe véletlenül (ami nagyon idegesítő, de nagy valószínűséggel annak a halálát is jelenti).

Szóval tegnap szüreten előjött egy sztori, hogy a szomszéd faluban elütöttek egy kecskét autóval, amit az nem élt túl. Mindenki azon volt, hogy milyen ember az ilyen - valószínűleg nem szimpla figyelmetlenség történt, hanem inkább hanyagság. Mellékes. A reakció mindenki részéről azonos. Szegény kecske. Később a szüret kapcsán az egyik földön lévő fürtön volt egy kecskedarázs. Ismerem őket, idén megismertem. Egy tucatnál is több volt a kezeimen egy régebbi szüreten, ártalmatlanok, mint a légy, ha nem érzik magukat veszélyeztetve. Szóval az illető - mivel allergiás rá, szimplán belenyomta a földbe. A darázs csak rosszkor volt rossz helyen, nem támadott. Szegény kecske, a darázs pedig kit érdekel. Ez az állás. Holott szerintem csak mert valami a tápláléklánc alján van, ugyanolyan fontos, mint a kecske, ami évekig adhat tejet. A rovarok nélkül, mi sem élnénk túl. Vagy egy halála nem számít? Van belőlük elég? Milliárd? Lehet. Nálam ez morális kérdés is. Mitől van nekem, több jogom az élethez, mint nekik. Egy nagyobb testű állat bántása állatkínzás, az aprók kit érdekelnek. Én itt leszek 90+ évig remélhetőleg, a legtöbb rovarnak pedig van egy szezonja az életre (pár hónap). Nem szomorú? Nem azzal van a bajom, hogy állatokat ölünk, hogy túléljünk, hanem azokkal az indokolatlan halálokkal, amiket okozunk folyamatosan, mondjuk csak azzal, hogy mozgásban vagyunk és megyünk A-ból B-be. Nem úgy néz ki, mint amin lehet változtatni. De sok indokolatlan halál elkerülhető, ha odafigyelünk amikor tudunk.

Mennyire idegesek tudunk lenni, mikor a házba/lakásba bejön egy légy, vagy darázs. Jó időben ez mindig megesik. S az emberek elfeledkeznek arról, hogy ezek nem azért jönnek be, hogy aztán majd jól eltévedjenek bent és ne találják a kiutat, hanem végzik amire programozták őket: felfedezés, túlélés.

"Jaj Szabolcs hagyjál már ezzel, van az embereknek elég gondjuk amúgy is." Lehet. Szerintem a problémát az is okozza, ha nem érdeklik az ilyen jellegű károkozások. Valami vagy hozzátesz a dolgokhoz, vagy elvesz.

Ezért is érzem azt kötelességemnek, hogy visszaadjak a természetnek (WWF támogatása). Hogy csökkentsem az általam okozott indokolatlan károkat.

Van ezzel kapcsolatban gondolatod? Várom kommentben!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése