Egy bajnok

Balogh Ottó

7 évvel ezelőtt, 28 év élettapasztalat után, 2 nagy felfedezést tettem az életemre vonatkozóan:

- nem akarok már földrajztanár lenni, ellenben utazni szeretnék minden hónapban egy hetet, a világ legkülönbözőbb tájain

- bajnok szeretnék lenni, márpedig eddig, soha semmiben nem voltam az...

Ha valaki akkor azt mondja, hogy mindezt és ennél sokkal többet egy olyan üzletből fogok megszerezni, amely vitaminbogyókkal és krémekkel foglalkozik, akkor igencsak élénk fantáziájúnak ítélem az illetőt és eltanácsolom... írótanfolyamra.

Kozmetikumok? Nem az én világom. Én akkor már eldöntöttem, hogy ellenállok a metroszexuális trendnek, hiszen az én példaképeim Charles Bronson és Jean Paul Belmondo, láthatóan nem iszap- és uborkapakolásokon nőttek fel.

A vitaminokról azt gondoltam, hogy ez a nőknek fontos, a családban nálunk anyám keverte a pezsgőtablettát, míg apám éppen fröccsöt... Ma már tudom, hogy ez két különböző koncepció az antioxidáns bevitelre.

Hallották már, hogy a Nu Skin a változás üzlete? Hát ez történt velem is.

Néhány paradigmám megtört, mert beláttam, hogy téves premisszákon alapult. Azóta én is ezzel foglalkozom, paradigmákat török. Íme néhány közülük:

- hogy a szép bőr csak a nőknek való

- hogy a vitaminszinthez elegendő pusztán a zöldség, gyümölcs

- hogy a hálózatépítés periferikus/ piramis/ etikátlan szakma

Hiszen az igazság épp az ellenkezője.

2004-ben az athéni olimpiát a 7. emeleti másfél szobás lakásomból nézve döntöttem el, hogy én is olimpiai bajnok szeretnék lenni! Ez pedig már sporttal nem lehetséges 28 évesen kezdve. Ekkor jött a megvilágosodás: mi akadályoz meg, hogy a Nu Skin hálózatépítést én kinevezzem nem hivatalos olimpiai sportágnak, és elkezdjem a saját olimpiámat??

2004 Athén- 2008 Peking... Úgy fogok edzeni minden nap, mint egy olimpiai sportoló! De mi legyen az aranyérem? Fellapoztam gyorsan a Nu Skin brosúrát, melyet meghívóim otthagytak... Melyik a legmagasabb szint? Team Elite? Akkor ezt elérni jelenti az aranyérmet! Kék Gyémánt olimpiai ezüst, Gyémánt a bronz!

És nekivágtam! Kiragasztottam a szoba falára egy kérdést:

"Készültél-e ma úgy , mint egy olimpiai sportoló?"

Ennyi.

Ennyi volt az én célfüzetem, az én álomtáblám.

2005 szeptemberében Smaragd, 2006 októberében Gyémánt, 2007 októberében Kelet Európa első Kék Gyémántja lettem. Rettenetesen elfáradtam, január felé tudtam, hogy nem lesz meg a 15 láb, hacsak nem történik valami csoda. (Hiszen augusztusban már a 6. hónap kellett meglegyen a Team Elite-ből, nem az első.) Január végén megtudtam, hogy a vállalat történelmi újításra készül, lehetővé teszi egy második módon a Team Elite kvalifikációt. Elég 12 láb, ha megvan 36 Leadership (vezetői) pont. Márciusban elkezdtem, augusztusban a pekingi olimpiára már Team Elite-ként mentem, egyébként 17 Executive lábbal.

Mai napig meggyőződésem, hogy Blake Roney azért tette be ezt az új szabályt, mert én, valahol Kelet-Európában - az ő tudta nélkül - ezt nagyon akartam.

Az univerzum pedig meghajol a nagyon erős akarat előtt, és azt mondja:

""ha ez az ember annyira akarja, adjuk meg neki...""

Azóta minden egyes évben teljesítettem a Team Elite kvalifikációt. Nem hagyhatom ki a világ legjobbjaival és a cég tulajdonosaival való találkozást, ha fejlődni akarok.

Ja és még valami: ezen az úton a passzív jövedelem miatt van pénzed is és időd is vakációzni... Az elmúlt 64 hónapban minden hónapban vakációzok egy hetet, és a következő 64-ben is ezt tervezem...

Mit nem adhat egy bogyós, krémes üzlet?

Igaz a mese a békáról, a csókról és a királyfiról??

A Team Elite-ek tudják, hogy igaz.