0. tanulság: Ez az egész poszt, kidobott idő volt részemről, hogy ezzel foglalkoztam az is, ahelyett, hogy valami mást csináltam volna, ami a céljaim felé visz. Bár egy tudatosabb társadalom is célom, s talán adott valakinek az életéhez. Talán a tiedhez is. Majd eldöntöd.
Történt egy-két dolog ami után már megosztottam a gondolatom Facebook-on, ezt olvashatod alább.
Előzmények
1. Megosztottam egy J.D.R. idézetet egy üzleti csoportban, ami után belém álltak kicsit, hogy egy olyan embertől idéztem, aki az emberiség ellen munkálkodott. Nekem homályosan rémlett valami, hogy a Rockefeller család mondjuk úgy: elnyomó. Az idézet viszont valid. Arra mutat rá, hogy sokan beérik egy átlagos élettel, ahelyett, hogy mennének a nagyobb trófeáért. Szerintem ez talált be sok embernél. Szóval hozzászóltak páran, akik addig egy képemet sem lájkolták, vagy kommentelték, hogy de jó ez az idézet. Pedig akkor már 50 felettit tettem közzé. De biztos mind elkerülte őket. Eddig. :)
1/a kaptam egy elég lekezelő kommentet, amit az illető máshoz biztos nem így intézett volna. Tanulságos.
1/b Azt éreztették, hogy én promózom ezt a gazfickót, viszont azzal nem számoltak, hogy a folyamatos kommentjük a kép alatt még több és még több embernek mutatja meg a csoportból, mivel az algoritmust így működik. S ekkor esett le, hogy tényleg a negatív emberek azok akik hangosak, ők a legnagyobb reklámozók. Erre ugye Grant utal sokszor, érdekes volt élőben látni. Mert aki szeret mit csinál? Néha lájkolgat és ennyi. Csendes. De akinek nem tetszik valami? Az ezerrel fog kommentelni, ezzel generálva a figyelmet.
Az még ide tartozik, hogy mindenki aki tróger, az trógernek születik, vagy azzá válik külső hatásra? Mert lehet, hogy ez az idézet abból való, mikor még az illető nem vált elnyomóvá. Ezt nem tudni. Másik a dolog mondanivalójából semmi nem ment át, csak a szerző volt a lényeg.
2. Megosztottam egy csoportból egy történetet Fb-ra. Látszott, hogy ki tette közzé az írást. Majd pár nappal később szembejött egy hölgy által a hírfolyamban, aki 98%-os pontossággal szintén közzétette, ugyanazzal a képpel, idézőjel nélkül. Kommentben rákérdeztem, hogy ez miért? Kaptam ott is hideget-meleget: miért nem privátban írtam neki és ott intéztem ezt. Részben jogos, másrészt sokan tanulhattak belőle. (mellékszál: "személyes ismerősöm révén" miért nem privátban intéztem. Személyes ismerős: együtt csináltunk egy tanfolyamot, sosem beszélgettünk, ő ismerősnek jelölt, majd amatőr módon az első üzenete mi volt, na mi? Promózta az MLM-es oldalát. Yess! Ilyen ismerőst mindenkinek. Jött is egy ilyen komment is aztán, hogy valaki épp most rakott ki az életéből ilyen jó akaró ismerősöket, mint én. De aztán törölte az illető. Miért?
3. Újabb két írás jött szembe, amik rövidebb tanulságos történetek voltak. Egyiknél sem volt idézőjel. Ekkor telt be a poharam és született ez a Facebook bejegyzés: