Én ülök rosszul a lovon?

0. tanulság: Ez az egész poszt, kidobott idő volt részemről, hogy ezzel foglalkoztam az is, ahelyett, hogy valami mást csináltam volna, ami a céljaim felé visz. Bár egy tudatosabb társadalom is célom, s talán adott valakinek az életéhez. Talán a tiedhez is. Majd eldöntöd.

Történt egy-két dolog ami után már megosztottam a gondolatom Facebook-on, ezt olvashatod alább.

Előzmények

1. Megosztottam egy J.D.R. idézetet egy üzleti csoportban, ami után belém álltak kicsit, hogy egy olyan embertől idéztem, aki az emberiség ellen munkálkodott. Nekem homályosan rémlett valami, hogy a Rockefeller család mondjuk úgy: elnyomó. Az idézet viszont valid. Arra mutat rá, hogy sokan beérik egy átlagos élettel, ahelyett, hogy mennének a nagyobb trófeáért. Szerintem ez talált be sok embernél. Szóval hozzászóltak páran, akik addig egy képemet sem lájkolták, vagy kommentelték, hogy de jó ez az idézet. Pedig akkor már 50 felettit tettem közzé. De biztos mind elkerülte őket. Eddig. :)

1/a kaptam egy elég lekezelő kommentet, amit az illető máshoz biztos nem így intézett volna. Tanulságos.

1/b Azt éreztették, hogy én promózom ezt a gazfickót, viszont azzal nem számoltak, hogy a folyamatos kommentjük a kép alatt még több és még több embernek mutatja meg a csoportból, mivel az algoritmust így működik. S ekkor esett le, hogy tényleg a negatív emberek azok akik hangosak, ők a legnagyobb reklámozók. Erre ugye Grant utal sokszor, érdekes volt élőben látni. Mert aki szeret mit csinál? Néha lájkolgat és ennyi. Csendes. De akinek nem tetszik valami? Az ezerrel fog kommentelni, ezzel generálva a figyelmet.

Az még ide tartozik, hogy mindenki aki tróger, az trógernek születik, vagy azzá válik külső hatásra? Mert lehet, hogy ez az idézet abból való, mikor még az illető nem vált elnyomóvá. Ezt nem tudni. Másik a dolog mondanivalójából semmi nem ment át, csak a szerző volt a lényeg. 

2. Megosztottam egy csoportból egy történetet Fb-ra. Látszott, hogy ki tette közzé az írást. Majd pár nappal később szembejött egy hölgy által a hírfolyamban, aki 98%-os pontossággal szintén közzétette, ugyanazzal a képpel, idézőjel nélkül. Kommentben rákérdeztem, hogy ez miért? Kaptam ott is hideget-meleget: miért nem privátban írtam neki és ott intéztem ezt. Részben jogos, másrészt sokan tanulhattak belőle. (mellékszál: "személyes ismerősöm révén" miért nem privátban intéztem. Személyes ismerős: együtt csináltunk egy tanfolyamot, sosem beszélgettünk, ő ismerősnek jelölt, majd amatőr módon az első üzenete mi volt, na mi? Promózta az MLM-es oldalát. Yess! Ilyen ismerőst mindenkinek. Jött is egy ilyen komment is aztán, hogy valaki épp most rakott ki az életéből ilyen jó akaró ismerősöket, mint én. De aztán törölte az illető. Miért?

3. Újabb két írás jött szembe, amik rövidebb tanulságos történetek voltak. Egyiknél sem volt idézőjel. Ekkor telt be a poharam és született ez a Facebook bejegyzés:

"Volt idő, mikor az embereknek nem volt lehetőségük mindent feljegyezni (mondjuk nem tudtak írni, vagy nem volt náluk egy kis papirusz), így keletkeztek a mondák, ha nem tévedek. Illetve létezett a népköltésnek nevezett dolog is. Ez 2021-ben elég nyilvánvaló már, kb. minden (vissza)követhető és csak emberi hanyagságból tudom elképzelni, hogy megtörténnek azok az esetek, mikor egyesek idéznek valahonnan és nem jelölik meg a forrást, de még csak idézőjelbe sem teszik az adott szöveget. Én szeretem tudni, hogy egy adott gondolat kitől való, honnan ered. Sokkal több lesz attól a mondanivaló. Esetleg kedvem támad utána nézni a szerzőnek, mi köthető még hozzá, s talán jogosan érdemli meg az így szerzett extra figyelmet. Plusz ahogy nemrég saját magam belefutottam egy esetbe: nem mindegy ki mondta. Egy általam megosztott idézetből egy csoportban igencsak heves reakciók keletkeztek, mivel az idézett személy nem épp az emberiség javát szolgálta. Maga az idézet előremutató volt, csak nem mindegy ki mondta, vagy az életének melyik szakaszában mondta. Ha én akkor csak úgy megosztom, forrás nélkül, a többség továbbgörgetett volna.

 

Másik oldalról pedig tiszteletlenségnek érzem az eredeti szerzővel szemben. De szerintem lefedi a plágium definícióját is. Szóval örülnék, ha javulna egy kicsit a kultúránk és előremutatást mutatna, nem pedig visszafejlődést e tekintetben.

 

Képzeld el nagyapádnak volt valami jó sztorija és forrásmegjelölés nélkül rója az internetet. Senki sem tudja, hogy tőle ered. Képzeld el, hogy az általad nagyra tartott személy idézete, jelöletlenül kering a neten. Talán mondjuk Neked van olyan gondolatod, ami szembejön majd valahol és csak pislogsz.

 

Vagy ez csak nekem fontos?

 

(igen, sejtem, hogy a világban vannak ettől égetőbb problémák, rajta vagyok azokon is)"

 

Szerintem szomorú, hogy itt tartunk. Lazul minden. Ez a Facebook, stb. Magyarázatok mindig lesznek. De igazság csak egy van. Valami vagy helyes vagy nem. Nincs szürke zóna.

Olyan világban akarok élni, ahol engem figyelmeztetnek, nem én másokat. Az azt fogja jelenteni, hogy már egy elég jó szintet értünk el.

 

- - - 

Frissítés:

A 3. pontban lévő levelezés kimenetele: 

"Rendben van, megértettem! Igyekszem jobban odafigyelni arra, hogy ne okozzak olyat, ami másnak nem jó érzés. Köszönöm ezzel kapcsolatban az észrevételed, ami amúgy teljesen jogos! Átnéztem az utóbbi 1 év idővonalam a facebookon. Mindenhol javítottam és kezeltem. ... Köszönöm, de ez mind semmi ahhoz képest, ha valaki annyira elszánt és bátor, hogy rá mer mutatni arra, amit egy mások személy rosszul csinál. A bírálat, amely javulást hoz, építő jellegű és túlélést támogató dolog. ... Egyszóval, én köszönöm és megtiszteltél!"

Motiváció

Ma reggel nem könyv, hanem egy nagyszerű film számomra legfontosabb tanulságát szeretném megosztani veled.

Az egyik jelenetben a két testvér versenyt úszik az óceánban, és a gyengébb fizikumú, látszólag esélytelenebb legyőzi a másikat, mire az döbbenten kérdezi tőle:
- De hát ez lehetetlen! Mégis, hogy csináltad?
- Nagyon egyszerű a válasz: nem tartalékoltam a visszaútra!

Nekem nagyon sokat adott ez a mondat, és ennek megfelelően élek.

Azt tanácsolom neked is, hogy adj bele mindent abba amit csinálsz, és ne tartalékolj a visszaútra! 

Csodás napot nektek!
Szabó Péter

U.i.: a film címe Gattaca 

Do it

Never

True?

No comment

Same year

I agree

Welcome

i can

Normal?

And you?

"Emlékszel arra a srácra aki feladta az álmait? 

Én sem."

Win

And you?

True story

Stan Wawrinka

“Ever tried. Ever failed. No matter. Try again. Fail again. Fail Better.”

True story

 

Napi idézet

 

So true!

Nagyapám tanítása

- Idefigyelj – mondta komoran -, ha egyszer megígérted valakinek, hogy ekkor és ekkor itt vagy amott leszel, és nem vagy ott időben, csak két mentséged lehet: meghaltál, vagy olyan beteg vagy, hogy mozdulni se tudsz! Hogy nem haltál meg, azt látom. Nos, mi a betegség, hadd hívjam a doktort?!
Elmondtam neki szorongva ott a sötétben, hogy mi történt. Nagyapám szó nélkül végighallgatott. Mikor aztán kifogytam a szóból, megszólalt. Súlyos, lassú beszéddel.

- Idefigyelj – mondta. – Vannak emberek ezen a földön, akik úgy dobálják ide-oda a szavakat, meg az ígéreteket, hogy azoknak semmi értékük nincsen többé. Mi, Wassok nem ezek közé tartozunk. Ha mi mondunk valamit, az áll, mint a sziklakő. Ha mi a szavunkat adjuk, azt tartjuk is, ha belepusztulunk is! Érted?
- Értem – hebegtem megrendülve.

- Dehogyis érted – csapott le reám a szava -, de elmagyarázom úgy, hogy megértsed. Látod itt a mellényem zsebében az aranyórát? Nagyapámtól kaptam, amikor leérettségiztem. Amikor leérettségizel, a tied lesz. Ez az óra számomra minden csecsebecsénél értékesebb. De ellophatod. Visszaadhatod, vagy megtérítheted az árát. Ellophatod valakinek a lovát, a tehenét, ökrét, vadászpuskáját. Mindenét ellophatod és visszaadhatod megint, vagy megtérítheted az árát. Csak egy valamit, ha ellopsz valakitől, nem térítheted meg soha. S ez az idő! Ha valakinek az idejét lopod, azt úgy megloptad, hogy soha jóvá nem teheted. A várakozásban eltelt időt semmi hatalom a földön nem hozhatja vissza. Nincs, eltelt, vége. Örökre elveszett, és te voltál az, aki a jóvátehetetlen veszteséget okoztad. Érted?
Értettem. Úgy megértettem, hogy attól a naptól kezdve, ha valakinek szavamat adom, hogy ekkor és ekkor itt vagy amott leszek – akkor már ott vagyok öt perccel azelőtt, még ha vénasszonyok esnek is az égből, ahogy drága jó nagyapám szokta volt mondani. Erre neveltem gyermekeimet és unokáimat is. Nem azért, mert késni neveletlenség, hanem mert több annál. Aki öt percet késik, az öt percet ellop valakinek az életéből, amit nem tehet jóvá soha.

- A megbízható embert még ellensége is tiszteli – mondta volt nagyapám -, mert a megbízható ember a társadalom sziklaköve, amire országot lehet építeni. A többi szemét, amit elfú a szél…


Wass Albert